És akkor azt hiszem

ez itt a vége
pont

Mi nem haldoklunk, mi így élünk!

kéz, kezek

Ma jöttem fel Pestre és ültem a vonaton és csavargattam a hajamat. És ki akartam nézni az ablakon. Kint már sötét volt, és nem láttam semmit csak magamat, ahogy ülök és csavargatom a hajam. És valami nagyon furcsának tűnt magamon, ott az ablakban. Néztem, néztem. És rájöttem, hogy tök kicsi kezeim vannak. Nagyon ijesztő volt. Vagy nem tudom. Lehet hogy csak a fejem méretéhez képest kicsit.
hmm...kitudja

na ez volt a mai nap felfedezése.

Csináljunk már végre valami jót! Abból a sok-sok mindenből, amit elterveztünk csak egyet, csináljunk már meg végre.

(ma éppen almás-diós muffint csináltam)
 ilyet:

Legyen, legyen, legyen...

...tavasz!

Untitled by

...és mindketten noir désir-t hallgatunk

-Jajj, most rettentően szeretnék elmenni valahova.
-Most érkeztél meg.

Fáj a fejem

Basszus, itt van ez a rengeteg sok minden a fejemben és nem tudok tőle tanulni. Mert hiába olvasok, csak üres szavak. Nem marad meg semmi.

Az előbb még úgy gondoltam leírom ide és akkor majd király lesz és boldogan tanulok tovább.

De nem.