most akkor

azt hiszem eljött az idő, hogy kicsit pozitívabb legyek és leépítsem a komplexusaimat.

theres no light today

van itt valami ami nagyon nem jó.
nem lelem a megoldást.
lehet nincs is.
talán egyszer majd jó lesz?
talán.

ez de jó ötlet

találtam egy ilyet egyszer, és szerintem baromi jó ötlet. az a lényeg, hogy van egy ruha és azt mindennap felveszi a lány más-más dolgokkal kombinálva egy éven keresztül és szerintem nagyon édes dolgok születnek belőle.
nézzétek meg őket:) bár még nem sikerült mindet végignéznem
http://theuniformproject.com/year1

délután teáztunk

.

a monitor fényében fekszem

olvad a tükör

meleg van. nagyon meleg. nem panaszkodom, mert hát tudom én h ilyen a nyár de attól még nem szeretem. egyedül vízparton/uszodában/strandon lehet elviselni, de ott meg baromira frusztráltan érzem magam, szóval annyira nem adja ez a nyár.
keresni kéne már valami jó elfoglaltságot, mert kezdem azt érezni, hogy a skins 2. évadának végignézése 2 nap alatt, hát hogy is mondjam, nem éppen hasznos eltöltése az időnek. mondjuk olvastam is. vámos miklóst, végre elolvastam az emily néni szakállát tőle, és nagyon tetszett.
De akkor is unatkozom. mindenki nyaral. veronika meg pont akkorra hív banánturmixot amikor nekem nem jó. (de azért kedves tőled, majd bepótoljuk;)
és az emberek körülöttem olyan sok mindent csinálnak a nyáron, én meg annyira nem, mert olyan kis beszari vagyok

nagyon furcsák az emberi kapcsolatok, a barátságok. számomra legalábbis azok. és annyira nem tudom, hogy kivel hogy is vannak a dolgok. őrlődök két nagyon jó társaság között. és ez a két társaság valahogy nem találkozik sehol és ez nagyon rossz. egyre inkább azt érzem, hogy az egyiknek még nem vagyok a tagja a másiknak meg már nem. vagyis nem az hogy már nem vagyok a tagja, csak hát változunk és ez számomra ezzel jár.talán ezért várom hogy megint legyen egyetem. kb csak ott érzem azt, hogy igazán önmagam lehetek. mármint úgy, hogy ott valahogy nem akarok másoknak megfelelni. ott elvagyok magamnak akkor is ha éppen nem szól hozzám senki, bár ez szerencsére már elég ritkán van így, mert megismertem pár nagyon kedves embert akiknek a barátságáért nagyon hálás vagyok. meg persze ott van az a néhány ember aki nem tartozik egyik csoporthoz sem, ők csak úgy magukban vannak és azok elég jó barátságok, úgy érzem, vagyis...hmm...őszinték. múltkor azt mondta zsuzsi, hogy örülnöm kéne mert én vagyok az egyetlen aki várja az egyetemet. ami tényleg klassz, de igazából, csak azért várom, mert akkor legalább történik valami, még akkor is ha nagyon sok csoporttársam miatt eléggé kisebbségi komplexusom van, de azért mégis, tudom hogy ha oda bemegyek mindig lesz ott egy ember akivel legalább beszélgethetek.
de közben meg baromira félek, mert kolis leszek, és mi van ha nagyon nem fogom szeretni, ha kiutálnak majd a szobatársaim...jajj.

nem írok. mert nincs mit.
az életem elképesztően unalmas.
de azért egy kis muzsika