Már

Már hiányzott, hogy valaki Annusnak szólítson.
Mandulaillatú a hajam.
A folyosón süvít a szél.
Hó helyén csak latyak marad és a hideg szél.
Írok.

Már

nem félek.

.

Félek

só, bors, vágy

megint egy semmiségtől izzadsz reggel
repedt sarkad fáj
kiloccsan a csésze mellé a kávé tej
tudod, megint csaltál
előtted áll egy ember álmos szemmel
tetszkik, amit látsz
te vagy, nem más, ki mindent, amit élni kell
a tükörben találsz

egy zöld szemből többet értesz, mint ezer szóból
előtted szép jövő
leléptél halk titokban száz szobából
ha kell, ha nem: ez a nő
fülekbe neveket súgsz a félhomályból
így olvad a jég
szomorkás idegen testtel alvadt reggel
meddig bírod még?

cukorból annyi pont, mint sárból, sóból
akarja minden száj
varázsolj szívtörőt egy zöldborsóból
így bűvöl a bűbáj
mi lesz, ha áprilisban egy délután majd
szemet szúr a szád?
tudod, egy cseppnyi bűbáj, egy csésze vágy

én nem vigyázok rád.




na ez egy monchichi potenciál dal, de nem találtam hozzá zenét
hallgassátok meg őket myspace-en, nagyon kellemes zene

Biztos kiposztoltam már ezt egyszer ide, de hát olyan aranyos.



és ez ment ma órán a fejemben

Na most ez szerintem elég jó!

Mostantól lehet középre írok.
vagy nem...kitudja!

nem iszunk meg valamit?

-szia! nem jösz át egy kicsit? - kérdezi.
-he? - kérdezem én, meglepődve, mert hát azért ő mégis csak Valenciában van, én meg mégis csak Budapesten.
-vacsizunk alszunk holnap kiabálunk csúnya szavakat magyarul a parkban utána folytatjuk az eddigi életet.

csak kéne egy kis szünet
-jajj, de borzalmasan jó lenne.