És akkor azt hiszem

ez itt a vége
pont

Mi nem haldoklunk, mi így élünk!

kéz, kezek

Ma jöttem fel Pestre és ültem a vonaton és csavargattam a hajamat. És ki akartam nézni az ablakon. Kint már sötét volt, és nem láttam semmit csak magamat, ahogy ülök és csavargatom a hajam. És valami nagyon furcsának tűnt magamon, ott az ablakban. Néztem, néztem. És rájöttem, hogy tök kicsi kezeim vannak. Nagyon ijesztő volt. Vagy nem tudom. Lehet hogy csak a fejem méretéhez képest kicsit.
hmm...kitudja

na ez volt a mai nap felfedezése.

Csináljunk már végre valami jót! Abból a sok-sok mindenből, amit elterveztünk csak egyet, csináljunk már meg végre.

(ma éppen almás-diós muffint csináltam)
 ilyet:

Legyen, legyen, legyen...

...tavasz!

Untitled by

...és mindketten noir désir-t hallgatunk

-Jajj, most rettentően szeretnék elmenni valahova.
-Most érkeztél meg.

Fáj a fejem

Basszus, itt van ez a rengeteg sok minden a fejemben és nem tudok tőle tanulni. Mert hiába olvasok, csak üres szavak. Nem marad meg semmi.

Az előbb még úgy gondoltam leírom ide és akkor majd király lesz és boldogan tanulok tovább.

De nem.

2011-ben

2011-ben:

nem leszek kislány, kisgyerek, szürke, csacsogó, butaságokat és érdektelen dolgokat beszélő.

az a baj, hogy ahogy ezt most leírtam rájöttem, hogy akkor tulajdonképpen nem leszek az aki eddig voltam. Mert nem vagyok se felnőtt, se színes, se okos, érdekes, értelmes dolgokról beszélő.

akkor lehet inkább mégis az maradok. így továbbra sem fognak szeretni azok az emberek akik eddig nem szerettek, hiába szeretném hogy szeressenek. nem leszek igazi tagja társaságoknak amiknek szeretnék. mindig is egy buta kislány maradok mindenhol.

na ezen még gondolkodni kell.

(újévi fogadalmat meg nem teszek, mert úgyse tartom be.)