2010. október 22., péntek

Hát azt kell, hogy mondjam,

hogy már vagy fél éve nem volt ilyen jó. Erre azt hiszem két napja jöttem rá. Sütőtököt sütöttünk Másával és az egész szobát belengte az illata és nagyon aranyos zenét hallgattam és a szobában olyan szép színű volt minden. Az olvasólámpák nagyon szépen világították meg a takarómat az ágyamon aminek nagyon kellemes színe van. Nagyon hangulatos kis este volt. Aztán megismerkedtem újabb emberekkel a szintről és megbeszéltem valakivel, hogy elmegyünk együtt kristály kastély koncertre, ami mondjuk csak februárban lesz, de azért jó. Aztán ma amikor felkeltem, gyönyörűen sütött a nap és nagyon meleg volt, így felszálltam a villamosra, elmentem a Millenárisra, sétáltam, majd megtaláltam a legszimpatikusabb padot. Leültem és Kunderát olvastam, majd Regina Spektort hallgattam a napsütésben. Csak aztán nagyon fújt a szél és nem lehetett tovább olvasni, így hazajöttem, aludtam meg ilyenek, és nagyon jó volt.
Szóval rájöttem, hogy ez nagyon jó. És szerintem még sose szerettem ennyire Pesten lenni, mint mostanában. És az ősz egy fantasztikus dolog. Bár nagyon sajnálom, hogy nincs itt biciklim, mert ez a legjobb idő a biciklizésre. Amikor már venni kell fel sapkát, sálat, esetleg egy kesztyűt is, és kellemesen kimelegedsz mire odaérsz ahová kell, az arcod pedig kipirosodik és hideg. Levelek pedig ropognak a kerék alatt. Fantasztikus.

2 megjegyzés:

  1. Névtelen10:06

    szépnek érezzük magunkat, ha az arcunk kipirosodik a széltől, és kicsit hideg, a szem pedig csillog. ugye?

    etti

    VálaszTörlés
  2. így van. látom érted a dörgést.
    :)

    VálaszTörlés