látogatás

szentendrei kirándulásunk.
igazából nagyon sok szép dolog volt még, de lassú a gép én meg elég álmos vagyok

uborka

nem értem:)

vajon a baglyok azért mindig olyan okosak a mesékben, mert nagy a szemük,vagy azért nagy a szemük, mert okosak?

kisvakondnézés ment tegnap

hallgatólagos

a mai napon megint egy kedves pesti emberrel találkoztam. ennek hatására vettem is tőle egy fülbevalót. és a kedves szavai feldobták a napomat. már megint úgy érzem magam, nagyon sokszor, hogy basszus mi a francot keresek én itt (az itt alatt a mindenkori helyet értem). valahogy nem érzem jól magam a bőrömben, vagy én nem is tudom. lehet túl sok időt töltök azzal, hogy ezeken a hülyeségeken agyalnék. el kéne magam mindig foglalni valamivel. de ma is gondoltam, a vonaton, hú de mennyit fogok tanulni de nem ment, kb fél oldalt sikerült elolvasnom a szociálpszichológia könyvből. á, igazából csak döntésképtelen vagyok, de az nagyon. igazából nem is lett volna semmi különösebb baj a mai nappal, ha nem kell eldöntenem, hogy pesten maradok és kaláka koncertre megyek, vagy hazajövök és tesómat hallgatom meg ahogy énekel, mellesleg egyszerűbben elintézem a kolis jelentkezést. az utóbbit választottam, de a kaláka miatt még most is fáj a szívem kicsit.
túl sokat gondolkodok. csak az a baj h nem értelmes dolgokon. inkább csak szenvedek, nem keresek, megoldást, mert úgy gondolom úgy se lenne és hogy úgy is minden szar. igazából ezen kéne változtatnom, a hozzáállásomon.
mégis jobb egyedül lenni, mint néhány emberrel.

ezt a dalt meg csak szeretem


ambivalencia - jó is nem is, egyedül is másokkal is, itt is ott is, akarom is nem is
inkább megyek aludni.

buborék

ezen a héten annyi minden történt velem és még nincs is vége. de a hétfő olyan mintha nem 4 napja hanem régebben lett volna.
történt ugyanis, hogy itt járt Veronika barátném Debrecenből. És hát nagyon hasznosan töltöttük napjainkat. és mindez csak kicsit ment az egyetem rovására. (tényleg, csak 1 előadást hagytam ki. azon meg úgyse tudok figyelni, tehát majdnem olyan mintha bementem volna)
pár szóban: jajcica, bohócorr, vicces-ruhák-szemüvegek, buborék, benneleszünkatévében:S, táncszínház(ami nem volt jó), lámpás, kerámiafestés, zsugorka, dobozfestés, nutella, palacsinta, mézeskenyér...hmmm. biztos kihagytam egy csomó mindent.

egyszóval nagyon jó volt.
és most már el lehet hozni amit festettünk, nemsoká indulok is.

tegnap pedig elsétáltam a Hősök terére meg vissza, és út közben olyan sok szép épületet láttam. és nem voltak elhúzva a függönyök és belehetett látni és hát én rendesen meg is néztem magamnak a szobákat. nagyon kellemesek voltak.

- Itt mindenki bolond - mondta a Fakutya. - Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.
- Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? - kérdezte Alice.
- Ha nem volnál bolond - válaszolta a Fakutya -, nem jöttél volna ide.

??:))

Tegnap elgondolkoztam azon, hogy az emberek miért nem vállalnak felelősséget azok után amit csinálnak. Legalábbis az én korosztályom nem. Főleg azok akik mondjuk itt laknak Pesten és ide járnak egyetemre. Mármint király h itt lakhatsz meg tanulhatsz és a szülők meg nem nagyon tudják felügyelni h mit csinál az ember, de ez az ilyen fajta szabadság szerintem egy csomó olyan dolgot hord magával amit meg nekünk kell megtennünk. Szóval, hogy egy kicsit fel kell nőni. Úgy értem, hogy amit eddig otthon megtett nekünk anyuci meg apuci, mivel ők most nincsenek itt, azokat nekünk kell megcsinálnunk. És ezek lehet néha macerásak, de akkor gondoljon bele az ember azelőtt h másik városba költözne. És ha csinál valami hülyeséget akkor annak vállalja a következményeit, vagy akkor gondolkodjon előtte. Ez most lehet kicsit erkölcscsősz duma és nem akarok az lenni, meg nem is azért mondom csak egyszerűen ezt látom magam körül. És egy kicsit fura.

Na mindegy. annyira nem sikerült megfogalmaznom amit akartam. Általában nem nagyon megy nekem az ilyesmi.


más: tegnap este bóklásztunk a városban és volt lomtalanítás mindenfelé. És mit találtunk? egy koffert. és jajj én úgy örültem neki. aztán mentünk tovább és találtunk még mást is: 1 angol nyelvkazettát; egy könyvet az aids-ről angolul; néhány darab flopyt (vagy flopit, nem tudom melyik a helyes); egy Mancikának szóló képeslapot; és egy három lábú, fehér műanyag lovat. fantasztikus. mind ott lapulnak a kofferben.


nem szeretem ha egy ember azt mondja h csináljunk valamit és tudom, hogy másnapra elfelejti, és amikor tudom h úgyse lesz az egészből semmi, mert annyira nem fontos neki csak úgy mondja.

nagyon nem jó átlátszónak lenni

viszont jó hajnali kettőkor kedves, mosolygós embertől pizzát venni az üllői úton.

sütöttünk sütit Zsuzsival. meggyeset. hmmmm...







már nem írtam egy ideje. olyan mintha nem lenne mit. mintha nem történne velem semmi. pedig ez nem így van. tök sok minden történt velem az elmúlt kb 1 hétben. voltam Veronikával Eszternél, akitől kaptunk nyakba meg hajbavalót és nevettünk nagyon sokat de úgy hogy már fájt a hasam tőle. és ez már nagyon hiányzott, nagyon jól esett csak úgy nevetni. meg aztán voltam táncházban is ahol táncoltam is. És volt régiségvásár, ahol vettem egy vagyon szép kitűzőt. szász Anna meg hazajött egy hétre Hollandiából és tudtam vele találkozni és megint rájöttem h mennyire hiányoznak a gimis barátaim. Aztán vonatoztam, és sírtam. Majd volt kollektív választásnézés.
aztán voltam tollasozni, ahol a többiek lesajnáló pillantása és a "jajj dehogyis, fog az menni" mondatok nem segítettek túlságosan. de végül is hazajötttem és az Esztertől kapott masnit ráaplikáltam egy darab anyagra és hajdísz/kitűző lett belőle, majd elolvastam fölöslegesen 60 oldalt (bár mégse volt fölösleges m megtudtam a számítógépekről és a társadalomkutatásokról sok okos dolgot, csak hát nem ez a tanagyag csak én hittem azt). És voltam a jajcicában. Így egészen hasznosnak éreztem a napomat.
ma pedig megállapítottam, hogy hiányzik a matek és hogy az egyenletek milyen jók.
és végül sütöttünk Zsuzsival süteményt, ami nagyon finom lett és nagyon szépen megsült. még szebben mint otthon.
és ezt most visszaolvasva...hát nem tudom igazából tök sok mindent csináltam
most pedig intellektuális fiatalok blogjait olvasgatom
hát valahogy így

a pillangó ha meglebbenti szárnyát

-Elnézést kisasszony nem vettem észre.
-Én kérek elnézést. Engem sose vesznek észre. Átlátszó vagyok.