a mai napon megint egy kedves pesti emberrel találkoztam. ennek hatására vettem is tőle egy fülbevalót. és a kedves szavai feldobták a napomat. már megint úgy érzem magam, nagyon sokszor, hogy basszus mi a francot keresek én itt (az itt alatt a mindenkori helyet értem). valahogy nem érzem jól magam a bőrömben, vagy én nem is tudom. lehet túl sok időt töltök azzal, hogy ezeken a hülyeségeken agyalnék. el kéne magam mindig foglalni valamivel. de ma is gondoltam, a vonaton, hú de mennyit fogok tanulni de nem ment, kb fél oldalt sikerült elolvasnom a szociálpszichológia könyvből. á, igazából csak döntésképtelen vagyok, de az nagyon. igazából nem is lett volna semmi különösebb baj a mai nappal, ha nem kell eldöntenem, hogy pesten maradok és kaláka koncertre megyek, vagy hazajövök és tesómat hallgatom meg ahogy énekel, mellesleg egyszerűbben elintézem a kolis jelentkezést. az utóbbit választottam, de a kaláka miatt még most is fáj a szívem kicsit.
túl sokat gondolkodok. csak az a baj h nem értelmes dolgokon. inkább csak szenvedek, nem keresek, megoldást, mert úgy gondolom úgy se lenne és hogy úgy is minden szar. igazából ezen kéne változtatnom, a hozzáállásomon.
mégis jobb egyedül lenni, mint néhány emberrel.
ezt a dalt meg csak szeretem
ambivalencia - jó is nem is, egyedül is másokkal is, itt is ott is, akarom is nem is
inkább megyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése