Ma amikor kiléptem a kapun azt vettem észre, hogy süt a nap. úgy igazán. olyan szép téli havas tájas napsütéses idő volt. amikor lefagy az orrod, meg a füled és nagyon el kell egy kesztyű, de mégse olyan, mintha tél lenne, mert a szemedbe süt a nap. na és ez ha csak egy kis időre is, de elfelejtette a gondjaimat. és nem éreztem olyan üresnek az életemet. teljesen fel voltam töltődve. nem energiával, mert persze ma is egész nap majdnem elaludtam és nagyon fáradt voltam. hanem olyan...hát nem is tudom. mondhatnám azt hogy lelki erő, de nem akarom. nem szeretem ezt a kifejezést. egyszerűen csak jó volt...lenni.

na ez az ami abszolút nem volt igaz a tegnapi napra. levizsgáztam az utolsó tárgyból is és hát rám szakadt a nagy nagy semmit tevés. és én mondom mindenkinek ez borzasztó. de tényleg. már mindenki hazament debrecenbe vagy tanulnak. én meg itt voltam egyedül. na jó hát végül is főztem (nagyon finom tejszínes-gombás szószt meg tésztát) meg zenét hallgattam meg végre pihentem egy kicsit. de várom h holnap hazamenjek végre. meg azt is hogy elkezdődjön a köv félév. m egész érdekes óráim lesznek. kíváncsi vagyok rájuk.
és nagyon szeretnék ebből a félévből többet kihozni. hogy ha befejezem akkor azt mondhassam hogy na igen, ez így jó volt. ezen leszek.