hmhm

tegnap bementem lakótársam szobájába és láttam h az ismerőseink blogját olvasgatja. azt mondta h nézegeti a blogokat, m hogy kérdezték már tőle, hogy nem akar-e írni és most megnézte, hogy milyennek is kéne lennie egy blognak. és akkor mondtam neki h én miket szoktam leírosgatni, meg h mások miket szoktak, amiket én szeretek olvasni. ő erre azt mondta h hát ha ő már írni akkor biztosan megválogatná a szavait, meg szépen megszerkesztené, nem csak úgy odalökne valamit (pl én?), mert hogy annak úgy van értelme.

na és ma eszembe jutott néha ez a dolog. hogy mi értelme van a blogírásnak. ágota szerint segít élni. nem tudom...néha jó csak úgy leírni ami az ember fejében jár, meg ha mondjuk valami nagyon érdekes történt vele. vagy nem is érdekes csak egy apró kis hülyeség, ami mondjuk felvidította. és akkor az ember leírja és reméli, hogy egy másik ember elolvassa majd és talán értékeli, vagy megmosolyogtatja mert én szeretem olvasgatni amikor mások ilyeneket írnak.

az is eszembe jut néha amikor írom h hú vajon aki majd ezt elolvassa mit fog gondolni, meg meg fogja-e érteni amit akartam. szóval van bennem egy kis megfelelés. viszont valamilyen szinten ez ösztönöz is. de azért van abban valami ahogy Ágota barátném mondta, h olyan fura amikor megtudja az ember h mások nézegetik ami ő ír

amikor olvasgatom más emberek blogját, mindig arra gondolok h az enyém milyen kis béna. meg vannak olyan barátaim akiknek nagyon intellektuel blogjuk van és nagyon világmegváltó gondolataik vannak. aztán rájövök, hogy hát igen, ők ők, én meg én vagyok. nekik az jár a fejükben, nekem meg ez. és lehet nem mondok okosakat, de annyira nem is akarok. nem vagyok éppen az az okosakat megmondó ember. és én igenis leírom, hogy mi történt velem aznap (már ha valami fantasztikusan jó történik velem), mert tudom, hogy az a néhány ember aki olvassa értékelné és ők is biztosan leírnák. (mert például nem mindennap kínálnak meg egy boltban teával-nekem ez igenis nagy élmény volt)
bár lehet néha butuska kis dolgokat írok, de hát ez van. nem kell mindig megmenteni a földet, elég értékelni az apró örömöket az életben.

na ennyi éppen elég erről a témáról


ja és még mindig nagyon csúnya a zenedoboz, és még mindig úgy néz ki mint valami hüllő, de így is fog már maradni. ilyen kis csúnyán.

tegnapma

Tegnap voltam WAMP-on. Végre. nagyon régóta szerettem volna eljutni oda de vagy nem voltam Pesten vagy hát...elfelejtettem. De nagyon jó volt. Vettem is egy gyűrűt meg egy csatot hajamba. bár nem volt egyszerű a döntés, de egy 20 perc alatt sikerült meghoznom. nagyon vicces volt, hogy azok az emberek, akiknek láttam már munkáit mondjuk meskán meg itt ott, most itt voltak élőben és tökre nem ilyennek képzeltem el őket. vagyis az emberek többsége azért olyan volt de voltak meglepő dolgok. például két hatvanas néni olyan táskákat csinál, hogy hűha. meg ilyenek.
és kaptam sütit az egyik árustól. helyesebben szólva mindenki kapott és igazából csak keksz volt aranyos kis mintával a tetején. fini
a wamp egy olyan hely ahová jó egyedül menni.

ma pedig óra után elmentem hobbiboltba ahol vettem színes filceket, meg voltam méteráruban ahol nagyon szép virágos anyagot vettem. és ahogy bóklásztam a városban észrevettem egy kis boltocskát. bementem és nagyon kedves volt az eladó és megkínált teával én pedig elfogadtam és azokból a bögrékből lehetett inni amiket árult. elég vicces bolt volt. voltak benne olyan kis dobozkák meg bögrék mint a holland kincsek házában, meg voltak egyedi tervezésű ruhák meg táskák, meg néhány vicces bár szerintem elég...hmmm érdekes "bútor", meg ékszerek is meg régi nők lapja és egyéb újságok. és tök jót beszélgettem az emberrel.

ez egy nagyon jó nap volt

csak lefárasztott. nagyon

túl sok inger ért a sok boltban és tele van a fejem ötletekkel amik cikáznak jobbra-balra és túl fáradt vagyok hogy elkezdjek csitt-csatokat csinálni. meg angolt is kell tanulnom.

jajj

:D

nyisz-nyesz bizony

Hát igen, ma volt a napja a hajvágásnak. Itt ülök most frissen mosott-vágott-száritott hajjal és most még nagyon fura. De azért örülök, hogy rászántam magam. Még elég kezdetleges. vagyis ez a szó nem is jó rá. inkább úgy mondanám, hogy megtettem az első lépést aztán már csak klasszabb lesz. de már most is szeretem.

voltam tegnap titkos életű csoporttársnőmmel (röviden Ágota) Szentendrén. Hát az a hely nagyon csodás. Most még nem volt annyi sok turista mint nyáron. mindössze 2 csoport tűnt fel. És kávéztunk egy nagyon klassz kis kávézóban, ahol nagyon kedvesek volt a pincérfiú (hohó...á nem). És láttam egy nagyon jó űrhajós táskát. És voltunk bon-bon boltban, ahol bánatomra nem volt sima trüffel, csak mindenféle izesitésű (nincs hosszú i betű). viszont vettem idesanyámnak csokoládét...hmmm. és sétáltunk a parton. És persze mindezekről szép(?) képeket csináltunk.

holnap lesz a napja

itt van

Végre itt van a tavasz. A szoknyák ideje. Nagyon örülök neki.
És végre süt a nap amikor reggel kilépek az utcára és kezdenek rügyezni az ágak, és ha itt a pesti belvárosban nem is de máshol már tavasz illat van.

Már csak pár nap és megrövidülök.

voltam múltkor moziban és megnéztem a biblioteque pascal-t ami egy nagyon jó Hajdú Szabolcs film. Mindenkinek ajánlom.

pam-pam-param :)

...

sütöttem palacsintát
útbaigazítottam embereket
okosodtam (vagy valami olyasmi)
és voltam táncszínházban, ami nagyon jó volt. vagyis érdekes. kicsit nyomasztó néha. nagyon jó volt a zenéje. nagyon szép volt a két táncos fiú.

döntő elhatározásra jutottam a minap. levágatom a hajam. na jó, néha még én is megijedek egy kicsit de elég unalmas az ami most van, legalább is számomra. de azt még nem tudom pontosan h milyet szeretnék. tehát kedves blogomat olvasó kedves emberek szívesen veszem z ötleteiteket.

mostanában ezt a zenét hallgatgatom (juj de rossz ez a szó)

J. É.

"...Mert van bennünk elem. Elemmel születtünk. Sokféleképpen nevezik ezt az elemet: léleknek, szívnek, érzelemnek, életkedvnek; végül is mindegy, de bennünk van. És igényli a kapcsolatokat, a beszélgetést, az eszmecserét, a kommunikációt.
...Ha az élők száma is ritkul akkor bennünk van a hiba .a mi elemünkben. Talán elfelejtettük, hogy nekünk kellene érdeklődnünk a másik gondja-baja felől.
...mert ezzel az elemmel - hogy visszatérjek rögeszmémhez - az a helyzet, hogy a monológoktól (én, én, én) kimerül, a dialógusoktól (és te? és te? és te?) pedig újratöltődik. Ugyanis újratölthető.
hát ennyit a bennünk lévő elemről. hogy így is butaság? Ahogy gondolják.nos akkor tessék rajta nyugodtan mosolyogni. (Már nem is merem mondani: a mosoly is újratölti az elemet!)"

kacatok

Hát ez a mai nap...jajj annyira fantasztikus. teljesen elfeledteti velem a múltkori rosszkedvemet.
tegnap felhívott Eszter, hogy nincs-e kedvem táncházba menni ma este, és hát már hogy ne volna. aztán én mondtam neki h van ma régiségvásár és hogy én ott leszek és mondta hogy ő is ott lesz.

És így is lett.
Nagyon örülök, hogy vele voltam, mert nagyon jó dolgokat találtunk és nagyon jó volt elmerülni az amúgy hozzáértő emberek számára teljesen értéktelen kacatok között.

A következőket sikerült
A pénztárcát mondjuk tegnap vettem az angol kincsek házában, de az majdnem ugyanaz.


Szóval fantasztikus egy nap ez a mai. Süt a nap és próbáltam képeket csinálni az udvaron és olyan jó volt. Bár tanulnom kéne, de hát ilyen időben kizárt.

tegnap kaptam egy sms-t. a következő volt benne: csip-csip. szó szerint idéztem :D

összehordok hetet-havat

Most miért? Pedig már olyan jók voltak a dolgok akkor most miért? Vagy lehet h csak én teszem ilyenné, én rontok el mindent? Lehet rossz a hozzáállásom. Sőt igazából biztosan. Ezt tudom.
Elszaladok az élet szépségei mellett, mert csak arra tudok gondolni, hogy vmi rossz. Közben pedig rengeteg jó ember vesz körül akiket nagyon elhanyagolok, pedig nem akarok. De önző vagyok ezt sajnos mára már be kellett látnom. Nem fogadom el mások szeretetét. Arról siránkozok nekik h milyen rossz egyedül, amikor ők ott vannak mellettem és teljes mértékben számíthatok rájuk. Lehet hogy a siránkozást szeretem? Valahol tudat alatt. Ezen most komolyan el kell gondolkodnom.
Pedig a vizsgaidőszakos mély letargia után jött az új félév, új elhatározások és tényleg olyan jó volt minden. Nagyon élveztem az egyetemet, meg azt a sok kedves embert. Amit persze most is nagyon szeretek, de néha elgondolkozok h mit is keresek én itt.
Ha az élet egy hullámvasút akkor én egy nagyon hosszú lejtőn száguldok lefelé.
Néha elrettent az amikor szembesülök azzal milyen is vagyok. Mintha látnám magamat kívülről. és óóó te jó és... Aztán néha úgy gondolom h lehet nem kéne ennyit beszélnem. Meg hogy többet kéne egyedül lennem és egyedül megoldani a dolgokat, nem rázúdítani másokra. Mert azzal hogy egyetemista lettem nem csak az jár ám, hogy kb azt csinálok amit akarok és mindezt a szüleim pénzén (na jó én annyira nem csinálom ezt csak úgy kisarkítottam a dolgokat), hanem bizony azzal is jár, hogy az ember rengeteget van egyedül és nem mindig tudja megosztani örömét-bánatát másokkal.
Így rászántam magam és vettem magamnak (tánc)színházjegyet és egyedül fogok menni és tudom h nagyon jó lesz. És mostmár tényleg megpróbálom túltenni magam a rossz dolgokon meg a csalódásokon és élvezni az életet.

Na ezt most nagyon jó volt így leírni és ilyenkor mindig úgy érzem h most tényleg sikerülni fog, de aztán ez a terv kb az első kudarc után megbukik és megint rá kell majd jönnöm, hogy a lejtőnek még közel sincs vége. és megint felkeresem majd a barátaimat, megint sírdogálok majd egy kicsit és kezdődik minden elölről, mint mindig.

Ez megint egy buta bejegyzés lett.
Mit nyavalygok már megint? Rengeteg fantasztikus ember vesz körül amiért hálás vagyok. És rengeteg szép dolog.

Ennyi. Pont.