2010. március 16., kedd

J. É.

"...Mert van bennünk elem. Elemmel születtünk. Sokféleképpen nevezik ezt az elemet: léleknek, szívnek, érzelemnek, életkedvnek; végül is mindegy, de bennünk van. És igényli a kapcsolatokat, a beszélgetést, az eszmecserét, a kommunikációt.
...Ha az élők száma is ritkul akkor bennünk van a hiba .a mi elemünkben. Talán elfelejtettük, hogy nekünk kellene érdeklődnünk a másik gondja-baja felől.
...mert ezzel az elemmel - hogy visszatérjek rögeszmémhez - az a helyzet, hogy a monológoktól (én, én, én) kimerül, a dialógusoktól (és te? és te? és te?) pedig újratöltődik. Ugyanis újratölthető.
hát ennyit a bennünk lévő elemről. hogy így is butaság? Ahogy gondolják.nos akkor tessék rajta nyugodtan mosolyogni. (Már nem is merem mondani: a mosoly is újratölti az elemet!)"

1 megjegyzés: