Most miért? Pedig már olyan jók voltak a dolgok akkor most miért? Vagy lehet h csak én teszem ilyenné, én rontok el mindent? Lehet rossz a hozzáállásom. Sőt igazából biztosan. Ezt tudom.
Elszaladok az élet szépségei mellett, mert csak arra tudok gondolni, hogy vmi rossz. Közben pedig rengeteg jó ember vesz körül akiket nagyon elhanyagolok, pedig nem akarok. De önző vagyok ezt sajnos mára már be kellett látnom. Nem fogadom el mások szeretetét. Arról siránkozok nekik h milyen rossz egyedül, amikor ők ott vannak mellettem és teljes mértékben számíthatok rájuk. Lehet hogy a siránkozást szeretem? Valahol tudat alatt. Ezen most komolyan el kell gondolkodnom.
Pedig a vizsgaidőszakos mély letargia után jött az új félév, új elhatározások és tényleg olyan jó volt minden. Nagyon élveztem az egyetemet, meg azt a sok kedves embert. Amit persze most is nagyon szeretek, de néha elgondolkozok h mit is keresek én itt.
Ha az élet egy hullámvasút akkor én egy nagyon hosszú lejtőn száguldok lefelé.
Néha elrettent az amikor szembesülök azzal milyen is vagyok. Mintha látnám magamat kívülről. és óóó te jó és... Aztán néha úgy gondolom h lehet nem kéne ennyit beszélnem. Meg hogy többet kéne egyedül lennem és egyedül megoldani a dolgokat, nem rázúdítani másokra. Mert azzal hogy egyetemista lettem nem csak az jár ám, hogy kb azt csinálok amit akarok és mindezt a szüleim pénzén (na jó én annyira nem csinálom ezt csak úgy kisarkítottam a dolgokat), hanem bizony azzal is jár, hogy az ember rengeteget van egyedül és nem mindig tudja megosztani örömét-bánatát másokkal.
Így rászántam magam és vettem magamnak (tánc)színházjegyet és egyedül fogok menni és tudom h nagyon jó lesz. És mostmár tényleg megpróbálom túltenni magam a rossz dolgokon meg a csalódásokon és élvezni az életet.
Na ezt most nagyon jó volt így leírni és ilyenkor mindig úgy érzem h most tényleg sikerülni fog, de aztán ez a terv kb az első kudarc után megbukik és megint rá kell majd jönnöm, hogy a lejtőnek még közel sincs vége. és megint felkeresem majd a barátaimat, megint sírdogálok majd egy kicsit és kezdődik minden elölről, mint mindig.
Ez megint egy buta bejegyzés lett.
Mit nyavalygok már megint? Rengeteg fantasztikus ember vesz körül amiért hálás vagyok. És rengeteg szép dolog.
Ennyi. Pont.
szervusz kedves Anna, ne legyen kérem bús. egyedül meg néha jó lenni. én is egyedül megyek ma színházba és tegnap egyedül voltam Morze koncerten és tegnapelőtt meg moziban, és jó volt.
VálaszTörlésamúgyismeg nagyon kedvesnek tetszik lenni, és semmi kivetni való nincsen a mások rázúdításában mert az jó.
(ez meg itten egy felvidító kommentár szeretne lenni)
felvidított köszönöm!
VálaszTörlésitt és most megígérem, hogy megpróbálom nem írni ide máskor ilyen dolgokat.
VálaszTörlés