szeretnék magamról egy olyan képet, hogy a hóban vagyok egy erdőben mezítláb és szoknyában. ez azt hiszem csak mostanság kivitelezhető, legalábbis ezután egy jó darabig biztosan nem.

igazából ilyen mezítlábas szoknyás képet erdőben minden évszakból szeretnék magamról. de talán télről leginkább.

ja és az erdőben legyen még egy befagyott apró tavacska, vagy csak egy kis tócsa. na jó nem muszáj, de nem árt, ha van.

az egész karácsonyban a krumplipüré a legjobb

1

Hát csak most jutott eszembe hogy egy éve pont.

menjünk

a múzeumba be, rétre ki, a hegyre fel, a mélybe le, innen el, erdőn át, ide-oda, össze-vissza

that time

Hey remember that month when I only ate boxes of tangerines

So cheap and juicy, tangerines!

 

 

 

Már

Már hiányzott, hogy valaki Annusnak szólítson.
Mandulaillatú a hajam.
A folyosón süvít a szél.
Hó helyén csak latyak marad és a hideg szél.
Írok.

Már

nem félek.

.

Félek

só, bors, vágy

megint egy semmiségtől izzadsz reggel
repedt sarkad fáj
kiloccsan a csésze mellé a kávé tej
tudod, megint csaltál
előtted áll egy ember álmos szemmel
tetszkik, amit látsz
te vagy, nem más, ki mindent, amit élni kell
a tükörben találsz

egy zöld szemből többet értesz, mint ezer szóból
előtted szép jövő
leléptél halk titokban száz szobából
ha kell, ha nem: ez a nő
fülekbe neveket súgsz a félhomályból
így olvad a jég
szomorkás idegen testtel alvadt reggel
meddig bírod még?

cukorból annyi pont, mint sárból, sóból
akarja minden száj
varázsolj szívtörőt egy zöldborsóból
így bűvöl a bűbáj
mi lesz, ha áprilisban egy délután majd
szemet szúr a szád?
tudod, egy cseppnyi bűbáj, egy csésze vágy

én nem vigyázok rád.




na ez egy monchichi potenciál dal, de nem találtam hozzá zenét
hallgassátok meg őket myspace-en, nagyon kellemes zene

Biztos kiposztoltam már ezt egyszer ide, de hát olyan aranyos.



és ez ment ma órán a fejemben

Na most ez szerintem elég jó!

Mostantól lehet középre írok.
vagy nem...kitudja!

nem iszunk meg valamit?

-szia! nem jösz át egy kicsit? - kérdezi.
-he? - kérdezem én, meglepődve, mert hát azért ő mégis csak Valenciában van, én meg mégis csak Budapesten.
-vacsizunk alszunk holnap kiabálunk csúnya szavakat magyarul a parkban utána folytatjuk az eddigi életet.

csak kéne egy kis szünet
-jajj, de borzalmasan jó lenne.

Csak egy

dolgot tudok írni, még pedig azt hogy az ősz gyönyörű. Még mindig.
És mivel ezenkívül nem hiszem hogy tudnék bármi értelmeset is írni így most egy ideig csak zenéket fogok ide pakolgatni.

and if home is really where the heart is

and that's important because i need to travel

Hát azt kell, hogy mondjam,

hogy már vagy fél éve nem volt ilyen jó. Erre azt hiszem két napja jöttem rá. Sütőtököt sütöttünk Másával és az egész szobát belengte az illata és nagyon aranyos zenét hallgattam és a szobában olyan szép színű volt minden. Az olvasólámpák nagyon szépen világították meg a takarómat az ágyamon aminek nagyon kellemes színe van. Nagyon hangulatos kis este volt. Aztán megismerkedtem újabb emberekkel a szintről és megbeszéltem valakivel, hogy elmegyünk együtt kristály kastély koncertre, ami mondjuk csak februárban lesz, de azért jó. Aztán ma amikor felkeltem, gyönyörűen sütött a nap és nagyon meleg volt, így felszálltam a villamosra, elmentem a Millenárisra, sétáltam, majd megtaláltam a legszimpatikusabb padot. Leültem és Kunderát olvastam, majd Regina Spektort hallgattam a napsütésben. Csak aztán nagyon fújt a szél és nem lehetett tovább olvasni, így hazajöttem, aludtam meg ilyenek, és nagyon jó volt.
Szóval rájöttem, hogy ez nagyon jó. És szerintem még sose szerettem ennyire Pesten lenni, mint mostanában. És az ősz egy fantasztikus dolog. Bár nagyon sajnálom, hogy nincs itt biciklim, mert ez a legjobb idő a biciklizésre. Amikor már venni kell fel sapkát, sálat, esetleg egy kesztyűt is, és kellemesen kimelegedsz mire odaérsz ahová kell, az arcod pedig kipirosodik és hideg. Levelek pedig ropognak a kerék alatt. Fantasztikus.

nem értem miért nem kell nekem az ami jó.

Hát szóval régen volt már az az animát hallgatós tárgyfelvétel.
Ideje kicsiny életemről megosztani néhány haszontalan információt.
De addig is itt egy kis zenebona


Nos
Kolis lettem amitől rettentően féltem. Aztán kb másfél óra sorbanállás során sikerült regisztrálnom és beköltöznöm. hát aznap mmég nem volt szobatársam, gondoltam majd másnap. De hát másnap se jött egy se. Szóval egyedül voltam egész héten. Mondjuk kb csak aludni jártam ide. Aztán lett kettő is. Az egyik egy oroszlány, Mása. Vele fogom készíteni az interjúmat.
Mert, hogy van egy ilyen órám, ahol interjút kell készíteni valakivel és én őt választottam. Amúgy nagyon sok érdekes órám ebben az évben, de tényleg. Csinálunk kutatásokat. Mondjuk fura, hogy az a tárgy, ami mindenki szerint baromi érdekes nekem nem jön be, mások által meg unalmasak nagyon-nagyon tudnak érdekelni. És olyan jó úgy bemenni az egyetemre, hogy nem azt érzem, hogy ott kell majd szenvedni, hanem érzem, hogy mennyi sok érdekes dolgot hallok, meg jegyzetelek is meg minden. Bár lehet ez még csak a félév eleji szorgalom.
Tegnap főztem először a koliban. Mentségemre szolgáljon, hogy kb két hétig semmilyen edényem nem volt. szóval valami spagettiféleségnek indult, aztán lett belőle valami húsos paradicsomos tészta amire végül ráraktam a kimaradt tejfölt és az egésznek húsospalacsinta íze lett. De igazából nem volt rossz. Pénteken viszont fogunk együtt főzni az orosz lánnyal. juhúúú
Nagyon hiányzik a fényképezőgépem. Nagyon.
De hétvégén mindenképpen elhozom otthonról.


Megismertem valakit.
de erről majd máskor

hát most ennyire futotta tőlem. azt hiszem ez a Budapesten levés most jót tesz nekem. Határozottan jobb a kedvem mint nyáron. Persze azért vannak borongós napok, amikor nagyon rosszul érzem magam egy bizonyos társaságban.
De hát van ez így.


jó éccakát mindenkinek.

tárgyfelvétel van.
zenét kell hallgatni.
hallgassátok meg.

campus afterpartyn daniéknál elalvós

No lámcsak ep.2

A legjobban a bécsi piac tetszett persze. Mi más?
Kicsit bánom, hogy nem csináltunk több képet, akkor nem gondoltam olyan dolgokra hogy talán egyszer.
Annyira sok minden volt. Teljesen el lehetett veszni. Körülbelül úgy mint a gyöngyösboltban. Fantasztikus.
Szóval mindenki képzelje, hogy furcsa arab fűszerek illata lengi körül, és pár méterenként egy arab pasas kebabbal kínálgatja.

No lámcsak ep.1

képeimet nézegetvén tavalyi emlékekre bukkantam
Bécsben jártunk

ez megy ma a fejemben.

10 év múlva

beszélgetés maszattal

-Meg tudod min fogunk még nevetni 10év múlva? A leggingseken.
-Hát én azon már most is nevetek. Már bocsi Anna, tudom, hogy te sokszor hordod. De sose értem. Minek?
-Mert lehet benne biciklizni.

omol

vagyis talán ennyit. előhívattam a képeket a kis lomo-ból. bár nagyon kevés sikerült, de sebaj, majd belejövök. bár ennél a háromnál azért több, de most csak ezeket rakom ide fel.
a középső ferdén van beszkennelve :) (nekem amúgy az a kedvencem...maszat és dájó a hajón)

igazából nem tudok mit írni, de most ezt hallgatom.

az

mert akkor van az a pont ahol sehol se vagy. itt se vagy már, meg ott se vagy még. és félsz, mert az valami új lesz. ha nem is teljesen más, de más lesz. félsz magadtól. ott.
viszont itt se vagy már. mégis súly ként nehezedsz a környezeted hátára.
és akkor csak szaladni akarsz. az erdőn át. a fák közt. a nyirkos fűben. ki. ki. ki.
és szaladni jó. (:

táncos

tegnap volt az Egyet lép az ősi város című néptáncos darab bemutatója. hát az valami elképesztő volt. a ruhák, a hajak, a színek, a fények, a hangok. a fiúk, a lányok, a fiúk-lányok együtt. elképesztő. megkönnyeztem kicsit. nagyon magával ragadó volt.

tüp-tüp-türüpp

röyksopp hallgatok.

képek

hát az úgy volt.
hogy pécsre látogattunk hétvégén.
és betértünk egy galériába.
ahol egy Gross Arnold nevű ember munkáit lehetett megtekinteni.
és nagyító is volt hozzá, mert minden olyan pici volt.
nekem nagyon tetszettek.













lehet nem olyan jók ezek a képek, mert nagyon piciket találtam csak.
de azért hátha...

egy újabb

hú, hát eléggé unatkozom most.
elég furcsán érzem magam.
Röyksopp-ot hallgatok.
elhervadt a virág az ablakban.
úgy érzem rossz úton járok.
és ami még rosszabb, hogy annyira nem zavar.
vagy mégis.
jaj

azt hiszem ha lesz egy gyerekem Lujzának fogják hívni.

két feles húzóra

nos. amíg betölt a következő skins rész, arra gondoltam, hogy írásba foglalom e hét eseményeit, mert a nyár legjobb hete volt azt hiszem.
tehát. úgy kezdődött, hogy meglátogattuk vidéken élő barátnénkat, ahol nagyon jókat ettük és társasoztunk és végül mindenki, mint egy jóllakott óvodás térhetett haza szerény hajlékába. másnap maszattal néhány napi ruhával nekivágtunk a nagy útnak ékes fővárosunk felé. amikor felértünk pestre nagyon megéheztünk ezért betértünk egy kínaiba, ahol, mint azt már az út elején elterveztük ettünk egy erős-savanyú levest. ekkor arra gondoltunk, mi lenne ha megkeresnénk a legjobb kínai levest a városban? így is tettünk és mindennap ettünk valahol egyet. (végül a corvin tetőnél lévő kínai nyert, bár sajnos ezt nyelvi akadályok miatt nem tudtuk az eladó lánnyal közölni).
ezenkívül, megalakult a két feles húzóra szélsőséges akciócsoport, melynek célja különböző utcai performanszok, és kisfilmecskék létrehozása...és egyéb mókás dolgok.
"...meg bazdmeg fújuk el az örökmécsest" "ne menj holnap tegnap" "srácok ezt nem isszuk most meg, mert már egy ideje nem értelek titeket?"
ezenkívül láttam egy romos épületet, ahol szerintem nagyon klassz bulit lehetne tartani - bár azt hiszem ez senkit sem érdekel túlzottan.
és még turistáskodtunk is, nem is akárhogy, hanem city tour hajón voltunk, hop on, hop off-os barátunk jóvoltából.
kiadtuk magunkat sepsiszentgyörgyi újságírópalántáknak.
főztünk finomakat, ettünk jókat. esténként pedig buliztunk nem is keveset.
persze lett sok kép is, csak hát nem én csináltam őket. és már alig várom, hogy lássam, miket műveltünk.
a lomo-ban is elfogyott a film így mehetek előhívatni. végre. :)
és természetesen megismerten és jóban lettem rengeteg kedves emberrel.

klaxons


persze mások valószínűleg nem fogják annyira értékelni ezeket a dolgokat, de le kellett írni, nehogy elfelejtődjenek.

most akkor

azt hiszem eljött az idő, hogy kicsit pozitívabb legyek és leépítsem a komplexusaimat.

theres no light today

van itt valami ami nagyon nem jó.
nem lelem a megoldást.
lehet nincs is.
talán egyszer majd jó lesz?
talán.

ez de jó ötlet

találtam egy ilyet egyszer, és szerintem baromi jó ötlet. az a lényeg, hogy van egy ruha és azt mindennap felveszi a lány más-más dolgokkal kombinálva egy éven keresztül és szerintem nagyon édes dolgok születnek belőle.
nézzétek meg őket:) bár még nem sikerült mindet végignéznem
http://theuniformproject.com/year1

délután teáztunk

.

a monitor fényében fekszem

olvad a tükör

meleg van. nagyon meleg. nem panaszkodom, mert hát tudom én h ilyen a nyár de attól még nem szeretem. egyedül vízparton/uszodában/strandon lehet elviselni, de ott meg baromira frusztráltan érzem magam, szóval annyira nem adja ez a nyár.
keresni kéne már valami jó elfoglaltságot, mert kezdem azt érezni, hogy a skins 2. évadának végignézése 2 nap alatt, hát hogy is mondjam, nem éppen hasznos eltöltése az időnek. mondjuk olvastam is. vámos miklóst, végre elolvastam az emily néni szakállát tőle, és nagyon tetszett.
De akkor is unatkozom. mindenki nyaral. veronika meg pont akkorra hív banánturmixot amikor nekem nem jó. (de azért kedves tőled, majd bepótoljuk;)
és az emberek körülöttem olyan sok mindent csinálnak a nyáron, én meg annyira nem, mert olyan kis beszari vagyok

nagyon furcsák az emberi kapcsolatok, a barátságok. számomra legalábbis azok. és annyira nem tudom, hogy kivel hogy is vannak a dolgok. őrlődök két nagyon jó társaság között. és ez a két társaság valahogy nem találkozik sehol és ez nagyon rossz. egyre inkább azt érzem, hogy az egyiknek még nem vagyok a tagja a másiknak meg már nem. vagyis nem az hogy már nem vagyok a tagja, csak hát változunk és ez számomra ezzel jár.talán ezért várom hogy megint legyen egyetem. kb csak ott érzem azt, hogy igazán önmagam lehetek. mármint úgy, hogy ott valahogy nem akarok másoknak megfelelni. ott elvagyok magamnak akkor is ha éppen nem szól hozzám senki, bár ez szerencsére már elég ritkán van így, mert megismertem pár nagyon kedves embert akiknek a barátságáért nagyon hálás vagyok. meg persze ott van az a néhány ember aki nem tartozik egyik csoporthoz sem, ők csak úgy magukban vannak és azok elég jó barátságok, úgy érzem, vagyis...hmm...őszinték. múltkor azt mondta zsuzsi, hogy örülnöm kéne mert én vagyok az egyetlen aki várja az egyetemet. ami tényleg klassz, de igazából, csak azért várom, mert akkor legalább történik valami, még akkor is ha nagyon sok csoporttársam miatt eléggé kisebbségi komplexusom van, de azért mégis, tudom hogy ha oda bemegyek mindig lesz ott egy ember akivel legalább beszélgethetek.
de közben meg baromira félek, mert kolis leszek, és mi van ha nagyon nem fogom szeretni, ha kiutálnak majd a szobatársaim...jajj.

nem írok. mert nincs mit.
az életem elképesztően unalmas.
de azért egy kis muzsika

Hazamentem egy hétre, ami jó volt, mert találkoztam Két nagyon kedves barátnőmmel és olyat turiztunk, hogy csak na. És rengeteget nevettünk.
Viszont a többi része elég unalmas volt. Vagyis nem is tudom. Voltam Múzeumok éjszakáján Veronikával. És megint rájöttem, hogy mi az amit szeretek abban, hogy debreceni vagyok és hogy Debrecen egy kisváros. Ahogy ott bolyongtam a modem előtti téren, meg a múzeumban, mindenhol volt egy ismerős arc. és ha nem lett volna kivel lennem akkor is találtam volna társaságot szerintem és ez nagyon jó. Meg volt egy nagyon érdekes performansz a modemben. Szerintem elég nyomasztó volt. Nem is kicsit. Egy nő kimászott a földből, és kis házak voltak a testére ragasztva. Elég kortárs volt, az biztos.
Már csak egy vizsgám van hátra, két nap múlva de úgy érzem, hogy sose lesz már vége. Soha.
De ha egyszer mégis vége lesz akkor irány a pesti élet. vagyis megyek múzeumba meg moziba, meg koncertre.
meg megyek megint levágatni a hajam. juhééé

képek arról a bizonyos performanszról. az egyiken a házikók a földben, a másikon ahogy kimászik belőle a nő.

Észrevettem, hogy lehet változtatni a hátteret, meg az ilyesmiket. És vonatindulásig gondoltam elszórakoztatom magam, de nem találom azt ami igazán jó lenne. Viszont a mostanin van egy alma ami vicces. De nem tetszik annyira...megyek inkább enni.
Majd este írok valami értelmesebbet is...talán

Szorgos társadalom elmélet alapja vizsgáratanulás közben ilyet működtem. (és még a vizsgám is 4es lett)

the fall

- Moving pictures.
- I've never seen one.
- Ahh, you're not missing much.

je t'aime

pötty

szeretem a pöttyöket

pipőke

Egyik nap épp a Gödörből tartottunk haza Stefániával, amikor lám-lám ott egy rakat könyv. Olyan könyvlomtalanítás lehetett. Mindenféle könyveket elhoztunk. Mesés könyvet, német könyvet, űrképregényt meg egy Vámos Miklós könyvet (reggeli mellé olvasni való).
A Hamupipőkében ez van, ha kinyitom. Ezért hoztam el. Gondoltam valamire majd csak jó lesz.

hát, csak úgy zajlik az élet.

voltam ingyen quimby koncerten, rengeteg emberrel egyetemben. de tényleg annyian voltak h hú. de legalább nem volt meleg m szabadtéri volt és még az eső is esett picit. aztán andrissal beszélgettem és mondta h ő stoppal szokott hazajárni és h nyáron akar stoppolni. és hát én is nagyon szeretnék stoppal menni valamerre és vele még mernék is m hát elég nagy egy ember.

és buliztam sokat a héten, aminek köszönhetően tele vagyok kék-zöld foltokkal, és mindennap felfedezek valami újat. de hát ez van

voltam corvinusos buliban. hát ott olyan furák az emberek. olyanok a lányok ott mint a bme-n a fiúk. mármint nem lehet csak úgy normálisan bulizni mert egyből rámászik az emberre valaki. mármint bme-n a lányokra a fiúk, corvinuson fiúkra a lányok. és olyan "menő"k ott az emberek. aztán páran rájöttünk h mi nem érezzük itt jól magunkat és inkább átmentünk az elte buliba ami olyan kis lúzer volt de nekünk pont jó.

és most már egyre jobban kétségbe vagyok esve a vizsgák miatt. egyre butábbnak érzem magam. és jajajjajajajajj.

olyan jó volttavaly ilyenkor. hiányzik.
hiányzik az egésznek a hangulata.

látogatás

szentendrei kirándulásunk.
igazából nagyon sok szép dolog volt még, de lassú a gép én meg elég álmos vagyok

uborka

nem értem:)

vajon a baglyok azért mindig olyan okosak a mesékben, mert nagy a szemük,vagy azért nagy a szemük, mert okosak?

kisvakondnézés ment tegnap

hallgatólagos

a mai napon megint egy kedves pesti emberrel találkoztam. ennek hatására vettem is tőle egy fülbevalót. és a kedves szavai feldobták a napomat. már megint úgy érzem magam, nagyon sokszor, hogy basszus mi a francot keresek én itt (az itt alatt a mindenkori helyet értem). valahogy nem érzem jól magam a bőrömben, vagy én nem is tudom. lehet túl sok időt töltök azzal, hogy ezeken a hülyeségeken agyalnék. el kéne magam mindig foglalni valamivel. de ma is gondoltam, a vonaton, hú de mennyit fogok tanulni de nem ment, kb fél oldalt sikerült elolvasnom a szociálpszichológia könyvből. á, igazából csak döntésképtelen vagyok, de az nagyon. igazából nem is lett volna semmi különösebb baj a mai nappal, ha nem kell eldöntenem, hogy pesten maradok és kaláka koncertre megyek, vagy hazajövök és tesómat hallgatom meg ahogy énekel, mellesleg egyszerűbben elintézem a kolis jelentkezést. az utóbbit választottam, de a kaláka miatt még most is fáj a szívem kicsit.
túl sokat gondolkodok. csak az a baj h nem értelmes dolgokon. inkább csak szenvedek, nem keresek, megoldást, mert úgy gondolom úgy se lenne és hogy úgy is minden szar. igazából ezen kéne változtatnom, a hozzáállásomon.
mégis jobb egyedül lenni, mint néhány emberrel.

ezt a dalt meg csak szeretem


ambivalencia - jó is nem is, egyedül is másokkal is, itt is ott is, akarom is nem is
inkább megyek aludni.

buborék

ezen a héten annyi minden történt velem és még nincs is vége. de a hétfő olyan mintha nem 4 napja hanem régebben lett volna.
történt ugyanis, hogy itt járt Veronika barátném Debrecenből. És hát nagyon hasznosan töltöttük napjainkat. és mindez csak kicsit ment az egyetem rovására. (tényleg, csak 1 előadást hagytam ki. azon meg úgyse tudok figyelni, tehát majdnem olyan mintha bementem volna)
pár szóban: jajcica, bohócorr, vicces-ruhák-szemüvegek, buborék, benneleszünkatévében:S, táncszínház(ami nem volt jó), lámpás, kerámiafestés, zsugorka, dobozfestés, nutella, palacsinta, mézeskenyér...hmmm. biztos kihagytam egy csomó mindent.

egyszóval nagyon jó volt.
és most már el lehet hozni amit festettünk, nemsoká indulok is.

tegnap pedig elsétáltam a Hősök terére meg vissza, és út közben olyan sok szép épületet láttam. és nem voltak elhúzva a függönyök és belehetett látni és hát én rendesen meg is néztem magamnak a szobákat. nagyon kellemesek voltak.

- Itt mindenki bolond - mondta a Fakutya. - Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.
- Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? - kérdezte Alice.
- Ha nem volnál bolond - válaszolta a Fakutya -, nem jöttél volna ide.

??:))

Tegnap elgondolkoztam azon, hogy az emberek miért nem vállalnak felelősséget azok után amit csinálnak. Legalábbis az én korosztályom nem. Főleg azok akik mondjuk itt laknak Pesten és ide járnak egyetemre. Mármint király h itt lakhatsz meg tanulhatsz és a szülők meg nem nagyon tudják felügyelni h mit csinál az ember, de ez az ilyen fajta szabadság szerintem egy csomó olyan dolgot hord magával amit meg nekünk kell megtennünk. Szóval, hogy egy kicsit fel kell nőni. Úgy értem, hogy amit eddig otthon megtett nekünk anyuci meg apuci, mivel ők most nincsenek itt, azokat nekünk kell megcsinálnunk. És ezek lehet néha macerásak, de akkor gondoljon bele az ember azelőtt h másik városba költözne. És ha csinál valami hülyeséget akkor annak vállalja a következményeit, vagy akkor gondolkodjon előtte. Ez most lehet kicsit erkölcscsősz duma és nem akarok az lenni, meg nem is azért mondom csak egyszerűen ezt látom magam körül. És egy kicsit fura.

Na mindegy. annyira nem sikerült megfogalmaznom amit akartam. Általában nem nagyon megy nekem az ilyesmi.


más: tegnap este bóklásztunk a városban és volt lomtalanítás mindenfelé. És mit találtunk? egy koffert. és jajj én úgy örültem neki. aztán mentünk tovább és találtunk még mást is: 1 angol nyelvkazettát; egy könyvet az aids-ről angolul; néhány darab flopyt (vagy flopit, nem tudom melyik a helyes); egy Mancikának szóló képeslapot; és egy három lábú, fehér műanyag lovat. fantasztikus. mind ott lapulnak a kofferben.


nem szeretem ha egy ember azt mondja h csináljunk valamit és tudom, hogy másnapra elfelejti, és amikor tudom h úgyse lesz az egészből semmi, mert annyira nem fontos neki csak úgy mondja.

nagyon nem jó átlátszónak lenni

viszont jó hajnali kettőkor kedves, mosolygós embertől pizzát venni az üllői úton.

sütöttünk sütit Zsuzsival. meggyeset. hmmmm...







már nem írtam egy ideje. olyan mintha nem lenne mit. mintha nem történne velem semmi. pedig ez nem így van. tök sok minden történt velem az elmúlt kb 1 hétben. voltam Veronikával Eszternél, akitől kaptunk nyakba meg hajbavalót és nevettünk nagyon sokat de úgy hogy már fájt a hasam tőle. és ez már nagyon hiányzott, nagyon jól esett csak úgy nevetni. meg aztán voltam táncházban is ahol táncoltam is. És volt régiségvásár, ahol vettem egy vagyon szép kitűzőt. szász Anna meg hazajött egy hétre Hollandiából és tudtam vele találkozni és megint rájöttem h mennyire hiányoznak a gimis barátaim. Aztán vonatoztam, és sírtam. Majd volt kollektív választásnézés.
aztán voltam tollasozni, ahol a többiek lesajnáló pillantása és a "jajj dehogyis, fog az menni" mondatok nem segítettek túlságosan. de végül is hazajötttem és az Esztertől kapott masnit ráaplikáltam egy darab anyagra és hajdísz/kitűző lett belőle, majd elolvastam fölöslegesen 60 oldalt (bár mégse volt fölösleges m megtudtam a számítógépekről és a társadalomkutatásokról sok okos dolgot, csak hát nem ez a tanagyag csak én hittem azt). És voltam a jajcicában. Így egészen hasznosnak éreztem a napomat.
ma pedig megállapítottam, hogy hiányzik a matek és hogy az egyenletek milyen jók.
és végül sütöttünk Zsuzsival süteményt, ami nagyon finom lett és nagyon szépen megsült. még szebben mint otthon.
és ezt most visszaolvasva...hát nem tudom igazából tök sok mindent csináltam
most pedig intellektuális fiatalok blogjait olvasgatom
hát valahogy így

a pillangó ha meglebbenti szárnyát

-Elnézést kisasszony nem vettem észre.
-Én kérek elnézést. Engem sose vesznek észre. Átlátszó vagyok.

hmhm

tegnap bementem lakótársam szobájába és láttam h az ismerőseink blogját olvasgatja. azt mondta h nézegeti a blogokat, m hogy kérdezték már tőle, hogy nem akar-e írni és most megnézte, hogy milyennek is kéne lennie egy blognak. és akkor mondtam neki h én miket szoktam leírosgatni, meg h mások miket szoktak, amiket én szeretek olvasni. ő erre azt mondta h hát ha ő már írni akkor biztosan megválogatná a szavait, meg szépen megszerkesztené, nem csak úgy odalökne valamit (pl én?), mert hogy annak úgy van értelme.

na és ma eszembe jutott néha ez a dolog. hogy mi értelme van a blogírásnak. ágota szerint segít élni. nem tudom...néha jó csak úgy leírni ami az ember fejében jár, meg ha mondjuk valami nagyon érdekes történt vele. vagy nem is érdekes csak egy apró kis hülyeség, ami mondjuk felvidította. és akkor az ember leírja és reméli, hogy egy másik ember elolvassa majd és talán értékeli, vagy megmosolyogtatja mert én szeretem olvasgatni amikor mások ilyeneket írnak.

az is eszembe jut néha amikor írom h hú vajon aki majd ezt elolvassa mit fog gondolni, meg meg fogja-e érteni amit akartam. szóval van bennem egy kis megfelelés. viszont valamilyen szinten ez ösztönöz is. de azért van abban valami ahogy Ágota barátném mondta, h olyan fura amikor megtudja az ember h mások nézegetik ami ő ír

amikor olvasgatom más emberek blogját, mindig arra gondolok h az enyém milyen kis béna. meg vannak olyan barátaim akiknek nagyon intellektuel blogjuk van és nagyon világmegváltó gondolataik vannak. aztán rájövök, hogy hát igen, ők ők, én meg én vagyok. nekik az jár a fejükben, nekem meg ez. és lehet nem mondok okosakat, de annyira nem is akarok. nem vagyok éppen az az okosakat megmondó ember. és én igenis leírom, hogy mi történt velem aznap (már ha valami fantasztikusan jó történik velem), mert tudom, hogy az a néhány ember aki olvassa értékelné és ők is biztosan leírnák. (mert például nem mindennap kínálnak meg egy boltban teával-nekem ez igenis nagy élmény volt)
bár lehet néha butuska kis dolgokat írok, de hát ez van. nem kell mindig megmenteni a földet, elég értékelni az apró örömöket az életben.

na ennyi éppen elég erről a témáról


ja és még mindig nagyon csúnya a zenedoboz, és még mindig úgy néz ki mint valami hüllő, de így is fog már maradni. ilyen kis csúnyán.

tegnapma

Tegnap voltam WAMP-on. Végre. nagyon régóta szerettem volna eljutni oda de vagy nem voltam Pesten vagy hát...elfelejtettem. De nagyon jó volt. Vettem is egy gyűrűt meg egy csatot hajamba. bár nem volt egyszerű a döntés, de egy 20 perc alatt sikerült meghoznom. nagyon vicces volt, hogy azok az emberek, akiknek láttam már munkáit mondjuk meskán meg itt ott, most itt voltak élőben és tökre nem ilyennek képzeltem el őket. vagyis az emberek többsége azért olyan volt de voltak meglepő dolgok. például két hatvanas néni olyan táskákat csinál, hogy hűha. meg ilyenek.
és kaptam sütit az egyik árustól. helyesebben szólva mindenki kapott és igazából csak keksz volt aranyos kis mintával a tetején. fini
a wamp egy olyan hely ahová jó egyedül menni.

ma pedig óra után elmentem hobbiboltba ahol vettem színes filceket, meg voltam méteráruban ahol nagyon szép virágos anyagot vettem. és ahogy bóklásztam a városban észrevettem egy kis boltocskát. bementem és nagyon kedves volt az eladó és megkínált teával én pedig elfogadtam és azokból a bögrékből lehetett inni amiket árult. elég vicces bolt volt. voltak benne olyan kis dobozkák meg bögrék mint a holland kincsek házában, meg voltak egyedi tervezésű ruhák meg táskák, meg néhány vicces bár szerintem elég...hmmm érdekes "bútor", meg ékszerek is meg régi nők lapja és egyéb újságok. és tök jót beszélgettem az emberrel.

ez egy nagyon jó nap volt

csak lefárasztott. nagyon

túl sok inger ért a sok boltban és tele van a fejem ötletekkel amik cikáznak jobbra-balra és túl fáradt vagyok hogy elkezdjek csitt-csatokat csinálni. meg angolt is kell tanulnom.

jajj

:D

nyisz-nyesz bizony

Hát igen, ma volt a napja a hajvágásnak. Itt ülök most frissen mosott-vágott-száritott hajjal és most még nagyon fura. De azért örülök, hogy rászántam magam. Még elég kezdetleges. vagyis ez a szó nem is jó rá. inkább úgy mondanám, hogy megtettem az első lépést aztán már csak klasszabb lesz. de már most is szeretem.

voltam tegnap titkos életű csoporttársnőmmel (röviden Ágota) Szentendrén. Hát az a hely nagyon csodás. Most még nem volt annyi sok turista mint nyáron. mindössze 2 csoport tűnt fel. És kávéztunk egy nagyon klassz kis kávézóban, ahol nagyon kedvesek volt a pincérfiú (hohó...á nem). És láttam egy nagyon jó űrhajós táskát. És voltunk bon-bon boltban, ahol bánatomra nem volt sima trüffel, csak mindenféle izesitésű (nincs hosszú i betű). viszont vettem idesanyámnak csokoládét...hmmm. és sétáltunk a parton. És persze mindezekről szép(?) képeket csináltunk.

holnap lesz a napja

itt van

Végre itt van a tavasz. A szoknyák ideje. Nagyon örülök neki.
És végre süt a nap amikor reggel kilépek az utcára és kezdenek rügyezni az ágak, és ha itt a pesti belvárosban nem is de máshol már tavasz illat van.

Már csak pár nap és megrövidülök.

voltam múltkor moziban és megnéztem a biblioteque pascal-t ami egy nagyon jó Hajdú Szabolcs film. Mindenkinek ajánlom.

pam-pam-param :)

...

sütöttem palacsintát
útbaigazítottam embereket
okosodtam (vagy valami olyasmi)
és voltam táncszínházban, ami nagyon jó volt. vagyis érdekes. kicsit nyomasztó néha. nagyon jó volt a zenéje. nagyon szép volt a két táncos fiú.

döntő elhatározásra jutottam a minap. levágatom a hajam. na jó, néha még én is megijedek egy kicsit de elég unalmas az ami most van, legalább is számomra. de azt még nem tudom pontosan h milyet szeretnék. tehát kedves blogomat olvasó kedves emberek szívesen veszem z ötleteiteket.

mostanában ezt a zenét hallgatgatom (juj de rossz ez a szó)

J. É.

"...Mert van bennünk elem. Elemmel születtünk. Sokféleképpen nevezik ezt az elemet: léleknek, szívnek, érzelemnek, életkedvnek; végül is mindegy, de bennünk van. És igényli a kapcsolatokat, a beszélgetést, az eszmecserét, a kommunikációt.
...Ha az élők száma is ritkul akkor bennünk van a hiba .a mi elemünkben. Talán elfelejtettük, hogy nekünk kellene érdeklődnünk a másik gondja-baja felől.
...mert ezzel az elemmel - hogy visszatérjek rögeszmémhez - az a helyzet, hogy a monológoktól (én, én, én) kimerül, a dialógusoktól (és te? és te? és te?) pedig újratöltődik. Ugyanis újratölthető.
hát ennyit a bennünk lévő elemről. hogy így is butaság? Ahogy gondolják.nos akkor tessék rajta nyugodtan mosolyogni. (Már nem is merem mondani: a mosoly is újratölti az elemet!)"

kacatok

Hát ez a mai nap...jajj annyira fantasztikus. teljesen elfeledteti velem a múltkori rosszkedvemet.
tegnap felhívott Eszter, hogy nincs-e kedvem táncházba menni ma este, és hát már hogy ne volna. aztán én mondtam neki h van ma régiségvásár és hogy én ott leszek és mondta hogy ő is ott lesz.

És így is lett.
Nagyon örülök, hogy vele voltam, mert nagyon jó dolgokat találtunk és nagyon jó volt elmerülni az amúgy hozzáértő emberek számára teljesen értéktelen kacatok között.

A következőket sikerült
A pénztárcát mondjuk tegnap vettem az angol kincsek házában, de az majdnem ugyanaz.


Szóval fantasztikus egy nap ez a mai. Süt a nap és próbáltam képeket csinálni az udvaron és olyan jó volt. Bár tanulnom kéne, de hát ilyen időben kizárt.

tegnap kaptam egy sms-t. a következő volt benne: csip-csip. szó szerint idéztem :D

összehordok hetet-havat

Most miért? Pedig már olyan jók voltak a dolgok akkor most miért? Vagy lehet h csak én teszem ilyenné, én rontok el mindent? Lehet rossz a hozzáállásom. Sőt igazából biztosan. Ezt tudom.
Elszaladok az élet szépségei mellett, mert csak arra tudok gondolni, hogy vmi rossz. Közben pedig rengeteg jó ember vesz körül akiket nagyon elhanyagolok, pedig nem akarok. De önző vagyok ezt sajnos mára már be kellett látnom. Nem fogadom el mások szeretetét. Arról siránkozok nekik h milyen rossz egyedül, amikor ők ott vannak mellettem és teljes mértékben számíthatok rájuk. Lehet hogy a siránkozást szeretem? Valahol tudat alatt. Ezen most komolyan el kell gondolkodnom.
Pedig a vizsgaidőszakos mély letargia után jött az új félév, új elhatározások és tényleg olyan jó volt minden. Nagyon élveztem az egyetemet, meg azt a sok kedves embert. Amit persze most is nagyon szeretek, de néha elgondolkozok h mit is keresek én itt.
Ha az élet egy hullámvasút akkor én egy nagyon hosszú lejtőn száguldok lefelé.
Néha elrettent az amikor szembesülök azzal milyen is vagyok. Mintha látnám magamat kívülről. és óóó te jó és... Aztán néha úgy gondolom h lehet nem kéne ennyit beszélnem. Meg hogy többet kéne egyedül lennem és egyedül megoldani a dolgokat, nem rázúdítani másokra. Mert azzal hogy egyetemista lettem nem csak az jár ám, hogy kb azt csinálok amit akarok és mindezt a szüleim pénzén (na jó én annyira nem csinálom ezt csak úgy kisarkítottam a dolgokat), hanem bizony azzal is jár, hogy az ember rengeteget van egyedül és nem mindig tudja megosztani örömét-bánatát másokkal.
Így rászántam magam és vettem magamnak (tánc)színházjegyet és egyedül fogok menni és tudom h nagyon jó lesz. És mostmár tényleg megpróbálom túltenni magam a rossz dolgokon meg a csalódásokon és élvezni az életet.

Na ezt most nagyon jó volt így leírni és ilyenkor mindig úgy érzem h most tényleg sikerülni fog, de aztán ez a terv kb az első kudarc után megbukik és megint rá kell majd jönnöm, hogy a lejtőnek még közel sincs vége. és megint felkeresem majd a barátaimat, megint sírdogálok majd egy kicsit és kezdődik minden elölről, mint mindig.

Ez megint egy buta bejegyzés lett.
Mit nyavalygok már megint? Rengeteg fantasztikus ember vesz körül amiért hálás vagyok. És rengeteg szép dolog.

Ennyi. Pont.

blabla

jó

mr2 petőfi rádió
csütörtökönként este 11-től világzene
hallgassátok

túrótorta

hát, annyira finom túrótortát csináltam ma, hogy...nagyon.

kell hozzá 25 dkg darált csokis keksz és kb egy maréknyi darált mandula meg egy kis reszelt szerecsendió. ezt kell összekeverni kb 100g olvasztott vajjal. ha ez meg van szépen kibélelünk egy kerek tortaformát sütőpapírral és ebbe szépen belenyomkodjuk a kekszes cuccot. az oldalára is. ezt kicsit be kell tenni a fagyasztóba (kb 20 perc). amíg ez a kekszes dolog pihen egy kicsit, meg lehet csinálni a tölteléket. ami...fél kg túró összekeverve egy tojással 2 vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal és kb 3-4 kanál cukorral. hú és ezután jön a legjobb rész...a tejszínhab. én ehhez hozzákevertem kb negyed liter habbá vert tejszínt. amikor kivesszük a fagyasztóból az alapot, ráteszünk néhány szem meggyet (na jó nem néhány szemet, hanem úgy rendesen, hogy lepje el az alját). ezután jön rá a tejszínhabos-túrós téma. ezt betesszük a sütőbe és olyan 180 fokon úgy kb 40 percig sütjük. először megijedtem mert nagyon lágy lett a töltelék, de hagytam kicsit állni (mondjuk úgy 2 óráig) és tök jó lett. a tetejére pedig felvertem még negyed liter tejszínt és ráhalmoztam a torta tetejére. és végül néhány szem meggyet tettem a tetejére. lehet kicsit sok volt benne a tejszínhab, de kitudja. mindenki máshogy szereti. jó volt és kész. és olyan szép volt. nem olyan megcsináltan szép, hanem csak olyan "rusztikusan".

csokoládé, csokoládé, csokoládé

Íme a csodálatos csokoládétorta receptje az én Annámnak, ha meg késve is, de itt van.

Hozzávalók:
340 g félédes tejcsoki (bár szerintem étcsokival is nagyon fincsi lehet)
háromnegyed bögre cukor
170 g vaj
5 tojás, különválasztva a fehérje és a sárgája
egyharmad bögre liszt
kakaópor
porcukor

A cukrot, a vajat és a csokit tedd bele egy hőálló tálba és gőz fölött olvaszd össze őket. Aztán tedd félre hogy kihűljön egy kicsit. Miután kihűlt keverd bele a tojássárgáját egyenként. Ezután pedig keverd bele a lisztet. Ha ez megvan, a tojásfehérjéket verd ne túl kemény habbá egy tálban. Óvatosan keverd össze a masszát és a tojásfehérjét. Végül öntsd az egész masszát egy kivajazott kapcsos tortaformába (25 cm) és süsd 180 fokon, amíg megsül.
Ha kihűlt vedd ki a tortaformából és szórd meg kakaóporral meg porcukorral.

Hát ennyi.
sok sikert hozzá :)

Ma amikor kiléptem a kapun azt vettem észre, hogy süt a nap. úgy igazán. olyan szép téli havas tájas napsütéses idő volt. amikor lefagy az orrod, meg a füled és nagyon el kell egy kesztyű, de mégse olyan, mintha tél lenne, mert a szemedbe süt a nap. na és ez ha csak egy kis időre is, de elfelejtette a gondjaimat. és nem éreztem olyan üresnek az életemet. teljesen fel voltam töltődve. nem energiával, mert persze ma is egész nap majdnem elaludtam és nagyon fáradt voltam. hanem olyan...hát nem is tudom. mondhatnám azt hogy lelki erő, de nem akarom. nem szeretem ezt a kifejezést. egyszerűen csak jó volt...lenni.

na ez az ami abszolút nem volt igaz a tegnapi napra. levizsgáztam az utolsó tárgyból is és hát rám szakadt a nagy nagy semmit tevés. és én mondom mindenkinek ez borzasztó. de tényleg. már mindenki hazament debrecenbe vagy tanulnak. én meg itt voltam egyedül. na jó hát végül is főztem (nagyon finom tejszínes-gombás szószt meg tésztát) meg zenét hallgattam meg végre pihentem egy kicsit. de várom h holnap hazamenjek végre. meg azt is hogy elkezdődjön a köv félév. m egész érdekes óráim lesznek. kíváncsi vagyok rájuk.
és nagyon szeretnék ebből a félévből többet kihozni. hogy ha befejezem akkor azt mondhassam hogy na igen, ez így jó volt. ezen leszek.

zene

ez olyan, hogy arra nincs szó

annyira várom már, hogy vége legyen ennek a vizsgaidőszaknak. főleg most, hogy már csak kb egy hét van hátra.
és ha vége lesz, akkor végre pepecselhetek bűntudat nélkül. amit most kiszeretnék próbálni az a zsugorka. már sokszor amikor láttam ilyen ékszereket, mindig eszembe jutott, hogy de jó lenne ezt kipróbálni. és most végre találtam helyet, ahol lehet venni. meg szeretnék elmerülni az égethető gyurmában is. meg persze a nemezelés. annyira régen csináltam már ilyeneket. a következő félévet szeretném ilyen dolgokra fordítani. meg persze varrogatni filcekből mindenféle dolgokat.
nagyon sok ötletem gyűlt fel most, aminek persze nagy részét el fogom felejteni. de remélem még akkor is megmarad pár használható. és meglephetem majd velük a barátaimat.
meg most szeretnék az albérlet bejárati ajtajára kirakni pár aranyos dolgot. és akkor talán kicsit otthonosabb lesz.

"Ha használok egy szót - mondaná Humpty Dumpty - az azt jelenti, amit én jelentésként hozzárendelek, sem többet, sem kevesebbet annál. A monopólium Humpty Dumptynak való szó."

Ezt a közgáz könyvben találtan, amikor a monopóliumokról tanultam.

Ja, és a legviccesebb mondat amit a könyvben olvastam a következő.
"Harry természetesen szeretne kevesebb időt tölteni a kerti munkával, és szombatonként tovább élvezni régi Neil Diamond-kazettáinak szentimentális dallamait."

alma

Az én drága Annámnak 19. születésnapja alkalmából
Az örök és elmaradhatatlan sláger

zenit

minap fényképeztem a kis zenittel, mert annyira szép volt az udvar. minden deres volt és nagyon jól néztek ki. nagyon tiszta színe volt a dolgoknak. csak kár, hogy feketefehér film volt benne. vagyis nem biztos hogy kár, mert így meg lehet hogy sokkal szebbek lesznek a képek. egyre jobban rájövök, hogy hogy kell használni. aztán majd ha előhívatom a képeket és akár csak egy jó is lesz benne - mert jajj de örülnék ha csak egy jó is lenne benne - akkor majd valahogy megpróbálom feltenni ide.

a hét sikere: 4-es lettem logikából, pedig azt hittem hogy a javítómmal rontani fogok, de nem. amikor megláttam itt ugráltam a szobámban.
most viszont vissza kell térnem a fantasztikus közgazdaságtanhoz, mert nem lenne jó ebből is megbukni.

jazz korszak

Ó ez a kor. Azok a nők, azok a ruhák, kalapok, hajak. És a zene.
Ha választhatnék biztosan a jazz korszakban szeretnék élni. Jajj de jó, jajj de jó.

Egyébként ezt a képet akkor találtam amikor képet kerestem, hogy milyen hajat vágassak, ha egyszer rászánom magam. Most egy ponttal vezet a hajvágás.

cukrász akarok lenni vagy szakács
én csak sütni meg főzni akarok az embereknek, hogy örüljenek

új év, régi tervek

Először is...juhúúú megvan a pszichológia vizsgám. Nagy öröm.

nagyon sok tervem van erre az évre és ezeket le kell ám jegyezni, különben úgy elfelejti őket az ember, mint a sicc. vagyis nem is tudom. ha úgy elfelejtem őket, mint a sicc akkor lehet hogy annyira nem is fontosak. mármint ha valami igazán fontos, akkor azt az ember nem felejti csak úgy hipphopp el. csak mindig halogatnám a dolgokat és elszaladna a következő félév is gyorsan, mint a mostani.

Szóval
Zsonglőrködés
Budapesti kalandozásaim folytatása
Főzni-sütni, sokat és változatosan
Megtanulni rendesen használni a Zenitet és gyönyörű képeket csinálni vele
További pesti barátok szerzése
Bátorságot gyűjteni, hogy levágassam a hajam
(Tánc)színházba menni
nem elfelejtkezni a WAMP-ról!!!!
végre megnézni azokat a filmeket amik már évek óta fent vannak a filmlistámon (ez most
elég hosszú lenne és inkább nem írom most le ide, de ha látok valami jót beszámolok róla)
Biciklizni Pesten
Elmenni múzeumba
és persze még rengeteg minden amit az idő hasznos eltöltése alatt érteni lehet
és kevesebbet búslakodni

Ezek a tervek igazából szinte minden évben ugyanazok és sose sikerül őket megvalósítanom. olyan hamar elrepül az idő és nem csinálok semmit, mert mindig csak ide-oda tologatom a dolgokat és ez már nagyon nem jó így. muszály változtatni valamit. igazából csak szeretnék egy olyan évet, vagy félévet amit úgy zárhatok le, hogy azt mondhatom, hogy jó volt, és hogy rengeteg klassz és hasznos dolgot csinálhattam. több olyan ember kéne akikkel ilyeneket lehet csinálni, mármint akivel lehet csak úgy pepecselni dolgokon.
Meg szeretném ha a gondolataimat értelmes mondatok formájába tudnám önteni

Ma biciklivel voltam egyetemen...olyan jól éreztem magam hogy megint bicikliztem. Hiányzott már.

film

már írtam, hogy megnéztem a tamara című filmet.
itt van belőle egy kis ízelítő.
meg a link.
http://film.indavideo.hu/video/f_tamara
tessék megnézni.
aztán ha valaki megnézné a kommentekben elmondhatja majd hogy tetszett-e. na inkább nem beszélek feltételes módban. nézzétek meg és kész
jó szórakozást hozzá

alakul-alakul

Na itt egy kis zenebona füleiteknek (ott oldalt). Remélem szeretni fogjátok őket, mert az én informatikai tudásommal nem volt ám egyszerű mire összehoztam.
Ja és ha megveszem azt a fényképezőt, amit kinéztem, akkor hamarosan klassz kis képek is lesznek fent. Mert hát jó az a kis Zenit, amit apa nekem adott, mert azzal tényleg jó képeket lehet csinálni, meg szeretném is megtanulni jól kezelni. Csak hát amíg én elfényképezek azzal egy tekercset, hát valljuk be egy digitális gép gyorsabb. meg azt nem kell előhívni, meg ilyenek. De ha majd lesz mindkettő (analóg, meg digitális is) akkor lehet gyorsan is csinálni képeket, amiket mindenhova fel lehet tölteni, meg lehet majd szépeket is, aminél még meg lesz a fotózás varázslata. Mert az nagyon jó. A varázslat nagyon jó dolog.
Ja meg rajzolni is lehet most már oldalt arra a fehér foltra (egy tipp: kattintással lehet színt váltani).
Jó szórakozást

mégse

Hát végül is nem voltam bábszínházban. Pedig húgommal mentem volna. A kis december királyt néztük volna. Bár már mindketten láttuk külön-külön. Ő az iskolával volt. (De jó neki ők még járnak rendszeresen bábszínházba. mi már nem. De miért nem?)Én meg Veronikával. Nagyon jó volt, mert amikor odamentem elég rossz kedvem volt, de ez a darab, meg persze Veronika jó kedvre derítettek. Mindenkinek ajánlom. (Vannak benne óriási gumicukrok).
De aztán amikor mentünk volna múlt héten, anya elfelejtette elhozni tesómat. Én meg mivel előző nap Jézuska születésnapját ünnepeltük nem aludtam otthon. És az utolsó pénzemen sms-t írtam neki h mikorra jöjjön meg hova. De nem jöttek és ott álltam egyedül a bábszínház előtt és nem tudtam felhívni senkit, hogy most hol vannak, meg hogy jönnek-e egyáltalán. szóval végül is hazajöttem és nem nem mentem be. Sebaj

Megnéztem a Tamara című Hajdú Szabolcs filmet. Nézzétek meg ti is. (kék csirkék, piros disznócska, és egyéb színes állatok, meg kalap)